Yoga as inner work / Jóga mint benső munka

Image: Tintagle Castle, Cornwall 2015

Today I carried a mirror to my room to check my child pose (Balasana) and my downward dog pose (Adho Mukha Svanasana). I wanted to know how my back and shoulder blades work and if it looks like straight or not. The reasult was that my attention split and my head was filled with thoughts that should not have been there like: ’I should lose weight’, ’what a big ass’ and ’shit, I cannot see myself in the mirror’. The direction of our thought(s) really does matter. For that reason I will leave the correction to my teacher as I did so far and try to memorize the feeling in my body than remember to this feeling when I practice alone. This is the way which works for me.

One of my first memories is when Margaret, one of my yoga teachers, said that poses are usually done in a meditative state while we were struggling with holding a pose and keep proper breathing. Yoga – however we are in a kind of ’selfie mode’ sometimes – is an inside work. Some yoga teachers show this in the very beginning to you but when you start to learn Iyengar yoga it may seem that there are only poses. It seems.

It looks like doing physical work but something always behind the exercises. Something that is more. Something that shines through and makes you calm, makes you like feeling easy, clears you out and makes you standing happily on your own feets on the ground. You do not want to talk to angels, you are simply alright, you are here, you are stable. That is the reason I like doing yoga.

Without a mirror.

A jóga mint benső munka

Ma bevittem egy tükröt a szobába, hogy leellenőrizzem gyerek pózban (Balasana) és lefelé néző kutyapózban (Adho Mukha Svanasana) hogyan áll a lapockám, mennyire egyenes a hátam. Az eredmény az lett, hogy a figyelmem szétszóródott és egyre több olyan gondolat töltötte meg a fejemet, aminek semmi keresnivalója nem volt ott. Ilyen volt a „le kéne fogynom”, „mekkora már a seggem” és a „francba, nem látom magam a tükörben”. A gondolataink iránya valóban számít. Ennél fogva a korrigálást az oktatómra hagyom, ahogy eddig is tettem és igyekszem megjegyezni a testemben az érzést, majd emlékezni rá, amikor egyedül gyakorlok. Ez az az irány, ami nekem működik.

Első élményeim egyike, amikor Margaret, az egyik Iyengar jóga oktató azt mondta, hogy a pózokat eredetileg meditatív állapotban végzik, miközben mi erőlködtünk a teremben, hogy egyáltalán kitartsunk épp egyet és rendesen lélegezzünk. A jóga - bármennyire is szelfi módban legyünk néha - belső munka. Néhány jóga oktatónál ez az elején lejön, amikor azonban Iyengar jógát kezdesz el tanulni, látszólag csak pózok vannak. Látszólag.

Valóban úgy tűnik, mintha fizikai munkáról beszélnénk, de valami mindig felsejlik mögötte. Valami, ami több. Valami, ami bevilágítja az egészet és megnyugtat, elsimít, letisztít és két lábbal állsz a földön tőle. Nem akarsz elszállni, angyalokkal beszélni, csak jól vagy, itt vagy és stabil vagy. Én ezért szeretek jógázni. Tükör nélkül.

RECENT POSTS: