Before new beginnings / Az új kezdetek előtt

Just before New Years Eve. I wanted to share something wise. I wrote down thoughts about meditation yesterday (to post later) but I think it is a very individual way how we discover our path to the inner self. So the only thing that worth to think whenever we wake up, or put down our head on the pillow at night or meditate or doing yoga is to connect to our center. If we do so then we will be more stable and less miserable during changes or difficulties. Let me share a paragraph from B.K.S. Iyengar's book (The Illustrated Light on Yoga). This is for you and for myself as well. For us.

Image: Cornwall 2015, sitting mountain pose

'The yogi realizes that his life and all its activities are part of the devine action in nature, manifesting and operating in the form of man. In the beating of his pulse and rhythm of his respiration, he recognizes the flow of the seasons and the throbbing of universal life. His body is a temple which houses the Divine Spark. He feels that to neglect or to deny the needs of the body and to think of it as something divine, is to neglect and deny the universal life of wich it is a part. The needs of the body are the needs of the devinie spirit which lives through the body. The yogi does not look heaven-ward to find God for he knows that He is within, being known as the Antarátmá (the Inner Self.) He feels the kingdom of God within and without and finds that heaven lies in himself.'


I know, Iyengar wrote that as 'he', but that is all for the ladies and gentlemen, yogis and yoginis :) Furthermore, for those who avoid thinking about God, it would be more useful to think about The Source or the great Inner Self. We have so big mess about words and meanings, I know.


We may have a beautiful new beginnings where everything is possible. Happy New Year!


Az új kezdetek előtt


Itt az Újév előttünk. Szerettem volna valami végtelenül bölcset írni. Tegnap leírtam a gondolataimat a meditációról (későbbi posztolás végett), de most az gondolom, hogy megtalálni a csapást a saját benső énünkhöz, az mindenkinek nagyon különböző. Az egyetlen dolog amire érdemes gondolni amikor csak felkelünk, vagy álomra hajtjuk a fejünket a párnán este, vagy meditálunk, vagy jógázunk, az a kapcsolódás a saját középpontunkhoz. Ha így teszünk sokkal stabilabbak és kevésbé önmagunkat nyomorultul érzők leszünk változások, vagy bonyodalmak idején. Szíves engedelemmel megosztok egy bekezdést B.K.S. Iyengar könyvéből (A jóga új megvilágításban - szerintem angolul szebb címe van.). Neked és nekem is. Ámblokk nekünk.


"A jógi felismeri, hogy élete és minden cselekedete része az isteni cselekedetnek a természetben, kifejeződik és működik az emberi létezésben. Pulzusa verésében és légzése ritmusában felismeri az évszakok áramlását és az egyetemes élet lüktetését. Teste temploma az Isteni Szikrának. Érzi, hogy a test igényeinek elhanyagolása, vagy elutasítása és valami isteniként gondolni rá, az az egyetemes élet elhanyagolása és elutasítása, amelynek az része. A test szükségletei a isteni szellem szükségetei, mely a testen keresztül él. A jógi nem néz a mennyek felé, hogy rátaláljon Istenre, mert tudja, hogy Ő benne van, mint Antarátmá (Benső Én). Érzi Isten birodalmát belül és kívül és úgy látja, hogy a menny benne létezik."


Bár az angol fordításban Iyengar jógira, mint férfira gondolt, de ez éppúgy értelmezendő hölgyekre és urakra, jógikra és joginikre. Továbbá azoknak, akik hadilábon állnak Isten megközelítéssel, talán hasznosabb Forrásra, vagy a nagy Benső Énre gondolni. Sok a képzavar a szavakkal és a fogalmakkal, tudom.


Kívánok szép új kezdeteket, ahol bármi lehetséges. Boldog Új Évet!

RECENT POSTS: